Mikor bánat szitál szívünkre,és csend borítja ajkunkat,minden hópehely felriad hírünkre:"Nem adjuk igazságnak szavunkat!"
És a köd is meg-megtörik,mikor a fák fel-fel nyögik,hogy vége az ember jóságának,-odaad mindent sóhajának.-
Mikor a Késő beszél helyettünk,és a moraj őrzi hangunkat,megtorpan…