Szeretem, ahogy hozzám érsz,
s hogy mikor a nap a földhöz ér,
és már a haját sem látjuk,
szeretem, hogy a keltét is együtt várjuk.

Szeretem, ahogy rám nézel,
hogy a sötét tenger mélyén felfedezel,
és nem hagysz tovább merülni.
Hogy a szemedben lévő fényért lehet létezni.

Szeretem, ahogy beszélsz,
S ahogy a múltad terhe alatt elégsz,
de főnixként újra az eget hágod.
Hogy a szavadban él a világod.

Szeretem, ahogy lélegzel,
mert minden sóhajoddal még egyszer,
reményt ontasz, s hívsz boldogságra.
Hogy Érték vagy odaadásra.

Szeretem, hogy létezel,
s hogy könnyedén elveszel,
filozófiában, töprengésben.
S hogy ennél is több vagy a szívedben.

Szeretem aki vagy,
S hogy tested,  lelked mindent ad,
mit a múlt elfeledtetett velem.
S hogy egész csak veled vagyok,
mert te vagy a másik felem.

Éjszaka van.
Egyszerűen csak éjszaka.
Itt lihegnek fülünkben a túlfűtött álmok,
amott meg két szempár tánca
megbotlott s szeretkezésbe torkollott.
Emitt kölcsönkért gondolatok keringenek a fejben,
a szomszédban veszekedés, hirtelen csattanás,
mögöttünk egymás hajába fulladás.
Amaz ablakon meg csak a magány bámul a sötétbe.
Itt a reményt várja egy újabb napfelkelte.

Vajon mi marad belőlük
s belőlünk reggelre?

Látod ott a dombok mögött, az alkony után,
ott hol bevetik szíved félelemmel,
hogyan rugdos egymásután
nőt, gyereket, az Ember?
Ott hol bevetik szíved mindenféle maggal,
düh, fájdalom nő belőle. A szépet
kiirtják hős akarattal,
s kiásnak mindenféle képet:
képet a múltból, s képét a jövőnek.
Míg az elközelgő jövőképet,
szajhaként adják a jelennek,
hogy lekaszálják a félelmet,
s a többi birkának aklukba dobják,
- ők már csak egyék mi rajtad nevelkedett-
hogy a dombok mögött ne is lássák,
a belénk vetett őrületet.

           Egy új kis élet indulása a világ felé mindig hatalmas csoda. Csoda lelki szinten, mert benne van a jövő reménye, csoda testi szinten, mert gyakorlatilag nem tudjuk miért kezdenek osztódni a sejtek, és csoda szellemi szinten, mert bár 2 cm sincs még a kis jövevény, már vannak agyhullámai. A legtöbben valószínűleg ugyanígy gondolják. Így, mint minden csoda ez is egy hatalmas esemény és öröm az ember életében.

            Természetesen mi is így voltunk ezzel. Volt nagy öröm, boldogság meg minden, ami kell, amint megtudtuk, hogy elindult egy új  élet a világ felé. Cuki baba ruhák nézegetésével és vicces terhesség bejelentő ötletek gyűjtésével teltek a napok. Egészen a 12. hétig. 12. héten vérzés, kórház, nincs szívhang, műtét. És vége. Le lehet írni hét szóban és le lehet írni hétezer szóban is egy vetélés történetét. Kérdés, hogy van-e különbség. A válasz egyértelműen az, hogy van.

Október 15.-én emlékezünk a Vendégbabákra, azokra a babákra, akik a méhen belül, születés közben, illetve a születést követő egy évben hunytak el.

           Ezek sajnos mind a mai napig tabu témák. A vetélésre legyintünk, „majd jön a következő”, a fehér koporsó láttán pedig elszorul a torkunk, és nem tudunk mit mondani, ezért inkább egyikről sem beszélünk. Pont emiatt szeretném megosztani a gondolataimat ezzel kapcsolatban, hogy merjünk és tudjunk erről beszélni. Hogy a veszteséget átélt kismamák ne csak a fórumokon mondják el az érzéseiket, hogy tudják, nem kell szégyellniük azt, amit átélnek.

         Az első és talán legfontosabb dolog, amit tudni kell a vetélésről, hogy ez egy trauma. Illene így kezelnie a környezetnek. Amikor én elvetéltem engem is megtaláltak azzal a mondattal, hogy „jajj hát én is elvetéltem, aztán mégis lett gyerekem.” Visszanézve nyilván könnyebb kezelni egy veszteséget, de azt gondolom több mint érzéketlenség valakinek ilyet mondani a gyász kellős közepén. Valószínűleg biztatásnak szánják, de én akkor sem éreztem annak. Ha valakinek meghal az édesanyja, senki nem megy oda és mondja azt neki, hogy „jajj hát nekem is meghalt anyám, de apám még él”. Nekem ez a fajta biztatás pontosan ilyen abszurd.  Amit pedig sokan nem tudnak a vetélésről, hogy a vetélés után jó ideig megmaradnak a terhességi tünetek. Nincs annál traumatizálóbb, mint hogy terhességi tünetekkel küzdesz úgy, hogy nincs babád. Sokkal több tapintatot és tiszteletet érdemelnek a nők egy ilyen helyzetben.

            A következő amit minden nőnek tudnia kell, hogy: Senki nem mondhatja meg, hogy hogyan érezz! Több fórumon is olvastam, hogy a legtöbb elvetélt nő amiatt szenved a leginkább, hogy nem fejezheti ki az érzéseit. Mivel ahogy fentebb írtam ez egy olyan trauma, ami nincs traumaként kezelve, ezért sok nő szégyelli amit érez. Általában pont a családtagok, akikre a legnagyobb szükség van ilyenkor, csitítják el a nőket, hogy jó lenne már tovább lépni. Nekem másfél hónappal a vetélés után mondta azt valaki, amikor elsírtam magam, hogy ez már nem normális. Pedig hogy ne lenne normális? Ha fél évvel később gyászolsz az is normális. Ha egész életedben emlékszel rá, és megjegyzed melyik napon született volna, az is normális. A fájdalmon, veszteségen, gyászon nincs mit szégyellni! Ismételten: Sokkal több tapintatot és tisztelet érdemelnek a nők egy ilyen helyzetben!

          Végezetül, mint minden traumát ezt is fel kell dolgozni. Mindenkinek, aki átélt egy ilyen veszteséget, meg kell találnia azt a gondolatot ami segít. Van, aki abban a gondolatban nyugszik meg, hogy csak megy még egy kört a mennyben a baba, aztán visszajön. Van, aki azt érzi, hogy tanítani akarta valamire őt a magzat. Van, aki abban az elképzelésben talál nyugalmat, hogy csak azért ment el, hogy majd később, kistesóként szülessen. Mindegy, hogy melyik gondolatba kapaszkodva, de mindenképp éljék meg a gyász fázisait, és találjanak békét az elengedésben, hogy a következő gyermeket teljes emberként várhassák. A környezetnek pedig higgyétek el, nincs más dolga, csak csendben végig kísérni a gyászolót. Több tapintatot és tiszteletet a nőknek!

1. Mikor nevettél utoljára tiszta szívből?

Amikor megláttam a kérdőívet.

2. Mit jelent számodra a boldogság?

Ingyen hamburger.

3. Mi a legnagyobb félelmed?

Drága hamburger.

4. Mi a kedvenc ételed?

Ingyen hamburger.

5. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz magadban?

Hogy nő a seggem a hamburgertől.

6. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?

Hogy nekik nem nő a seggük a hamburgertől.

7. Ki az, akit a legjobban csodálsz az életben?

Nem tudok választani, hármójuk közül: Alekosz, Győzike és Kim Kardashian.

8. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?

Anyámmal élek, biciklivel járok, férjem van és ne legyek kemény?

9. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

A túlértékeltséget.

10. Mikor hazudtál utoljára?

Most.

11. Melyek szerinted a legfontosabb férfi tulajdonságok?

Szakáll, zöld szem, göndör haj.

12. Melyek szerinted a legfontosabb női tulajdonságok?

Bajusz, kék szem, göndör haj.

13. Milyen a lelkiállapotod most?

Idegállapotba gyűttem!

14. Melyik az a kifejezés, amelyet túl sűrűn használsz?

Hamburger.

15. Mikor és hol voltál éltedben a legboldogabb?

Álmomban, amikor együtt repültem a szivárványon túlra a rózsaszín unikornisokkal, akik fagyit etettek velem.

16. Ha visszamehetnél a múltba, melyik napot választanád? ( Nem feltétlen életed során)

A teremtés 6. napjára, hogy lebeszéljem Istent az ember teremtéséről. 

17. Ha egyetlen dolgot változtathatnál magadon, mi lenne az?

Gumimacifüggőség.

18. Mi eddigi életed legnagyobb sikere?

Hogy 26 évesen anyámmal élek.

19. Hol élnél legszívesebben?

A szivárványon túl az unikornisokkal.

20. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?

Aki ilyen kérdést tesz fel.

21. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?

Az ágyam.

22. Milyen képességet, tehetséget birtokolnál legszívesebben?

Hogy ne nőjön a seggem a hamburgertől.

23. Mi a kedvenc időtöltésed?

A kérdőívek kitöltése.

24. Ha létezik halál utáni élet, mi vagy kiként térnél vissza?

Ha létezik reinkarnáció, akkor csiga lennék, mert szeretek az esőben futni.

25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?

Hogy szembetűnök.

26. Mi az, amit a legtöbbre értékelsz egy barátodban?

Hogy minden találkozásnál, van nála gumimaci, vagy hamburger, vagy mindkettő.

27. Kik a kedvenc íróid?

Oravecz Coelho Nem ismerek több írót.

28. Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?

Tapsi hapsi.

29. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?

 A celebek.

30. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?

Hogy nem lettem celeb.

31. Hogyan szeretnél meghalni?

Belefulladnék egy hordó szürke barátba.

+1  Mi a mottód?

„Ép testben, ép lép.”