Tükör előtt zsonglőrködsz hamis érzelmekkel,
így indítasz életet minden egyes reggel.
Világhoz idomítod veled lélegző álmaidat,
szó nélkül töröd le Istentől kapott szárnyaidat.

Ha elfolyt a festék megtörsz, a pillád fennakad.
Van-e élet benned, méterre a smink alatt?
Repeszt-e tüdőt a lélegzet egy harmatízű hajnalon?
Vagy csak szuszogva sétálsz át a megrekkenő nappalon?

A sírás már nem segít, lépj egy másik útra,
élj a jelenbe, ne búsulj jövőre vagy múltra.
Ne takard szemed világhoz simult maszkokkal!
Csak egyetlen arcod legyen, de az százféle mosollyal!