Fáj! Hogy ne fájna,

hogy az ember olyan gyáva,

hogy messzi távolból bombát robbant,

hol egy szív épp egy másikért dobbant.

Fáj! Hogy ne fájna,

hogy az ember olyan gyáva,

hogy macskát kínoz, kutyát fojtogat,

víz helyett csak szavakkal oltogat.

Fáj! Hogy ne fájna,

hogy az ember olyan gyáva,

hogy erdőt pusztít, virágot letép,

gyilkolás után, szó nélkül lelép.

Fáj! Hogy ne fájna,

hogy az ember örök átka

gyűlölni mindent, felégetni lelkeket,

mert vak, hogy lássa, benne él a Szeretet.