Éjszaka van.
Egyszerűen csak éjszaka.
Itt lihegnek fülünkben a túlfűtött álmok,
amott meg két szempár tánca
megbotlott s szeretkezésbe torkollott.
Emitt kölcsönkért gondolatok keringenek a fejben,
a szomszédban veszekedés, hirtelen csattanás,
mögöttünk egymás hajába fulladás.
Amaz ablakon meg csak a magány bámul a sötétbe.
Itt a reményt várja egy újabb napfelkelte.

Vajon mi marad belőlük
s belőlünk reggelre?