Világhoz fagyott álmokból,
rápecsételt számokból,
kánonban szólnak a szólamok:
A fennakadt katica sóhajok.

Égre dermedt szemükkel,
földre hajtott fejükkel,
sírva kérnek új holnapot,
a felszakadt katica sóhajok.

Az ember füstjei mögül,
látszik egy falomb körül,
hogy elfogynak a Boldogok.
Felsírnak a katica sóhajok.

Háború áll, minden béke mögött.
Hazugság száll minden jó szó fölött.
Nem tanítanak a tegnapok.
Hangosabbak a katica sóhajok.

Gyűlölet a világ maga!
-felordít minden fauna.
Nem ijednek meg a gonoszok.
Feladják a katica sóhajok.

De ha mosoly lenne viseletünk,
érdek nélküli szeretetünk,
lennének reményt hozó holnapok,
halkulnának a katica sóhajok!

Kép:  Andras Balint's Photo Gallery