Mielőtt megszülettem? Hogy mi volt előttem? Mármint Anna előtt?

Emlékszem egyszer kézen fogtál és szavak nélkül vezettél. Egy hatalmas aulába vittél. Megállítottál a terem közepén és kértél, hogy nézzek körül.

Emlékszem nem szerettem ott lenni.

Ott minden olyan határolt volt. És fénytelen. Távoli és idegen tőlem. Tőlünk. Az otthonunktól. Azt kérted nézzek körbe. Emlékszem magamra hagytál. Te jobbra én balra indultam.

A terem tele volt határozott vonalakkal rendelkező testekkel. Egyértelmű volt, hogy hol végződik a kéz és hol kezdődik a láb. Nem volt fénysugár a haj körül. Csak haj volt. Nem volt egymáson futó csillogás a hajszálakon. Csak hajszál volt. Erana! Tényleg nem tudom máshogy mondani! Minden olyan véglegesen határolt volt.

Azt mondtad, hogy választanom kell. És én nem tudtam. Annyira taszított a sok éles vonal.

Odavezettél egy vörös hajú, szeplős arcú, törékeny női testhez. És nekem tetszett. Valóban tetszett.

Erre kell emlékeznem Erana? Hogy hogyan választottam ki azt, akivel 67 éve élek együtt? Azt, akit minden reggel a tükörben, ugyanazzal a fanyarsággal köszöntök, mint amikor először megláttam a dologvilág testeit.

Erre emlékezzek?