Szeretem, ahogy hozzám érsz,
s hogy mikor a nap a földhöz ér,
és már a haját sem látjuk,
szeretem, hogy a keltét is együtt várjuk.

Szeretem, ahogy rám nézel,
hogy a sötét tenger mélyén felfedezel,
és nem hagysz tovább merülni.
Hogy a szemedben lévő fényért lehet létezni.

Szeretem, ahogy beszélsz,
S ahogy a múltad terhe alatt elégsz,
de főnixként újra az eget hágod.
Hogy a szavadban él a világod.

Szeretem, ahogy lélegzel,
mert minden sóhajoddal még egyszer,
reményt ontasz, s hívsz boldogságra.
Hogy Érték vagy odaadásra.

Szeretem, hogy létezel,
s hogy könnyedén elveszel,
filozófiában, töprengésben.
S hogy ennél is több vagy a szívedben.

Szeretem aki vagy,
S hogy tested,  lelked mindent ad,
mit a múlt elfeledtetett velem.
S hogy egész csak veled vagyok,
mert te vagy a másik felem.