Lennék csak naptörte árnyék,
egy sóhajtó embernek apró kis fényjáték.
Lennék csak félelmet űző éj leple,
Egyminden imádságot elzengve és átélve.

Lennék békességnek szülésznője,
egy Szent zsoltárnak víg szerzője.
Lennék csak álmokat élő napkelte,
múltízű holnapokat takarva és feledve.

Lennék csak óriás! Vagyok csak törpe,
minden igazgyönggyel árvaságra felkötve!
Lennék csak álom. Vagytok csak eszmélés,
minden valóságnak feledés és elnézés.

Lennék csak örökké nyílt kerítés,
menekültnek keresés és meglelés.
Lennék rettegést nyelő tenger.
És maradok, mi voltam: Ember!