Egy introvertált válasza egy extrovertáltnak
Introvertált? Extrovertált? Depresszióvertált? Kiakasztóansokatbeszélővertált? Szavak. Pszichológiai fogalmak. Dobozok, vagy támaszok az életünkben?
Manapság MINDENHONNAN ömlenek a pszichológusok szakszavai. Ezen az iszonyatos információ áradaton felbuzdulva néhány ember azt gondolja, hogy élhet/támadhat/alátámaszthat velük. A probléma csak az, hogy minden terminus technikus-nak van egy fogalom meghatározása, ami a nagy áradatban már nem jut el a mindent tudni akaró, 10 mp-es koncentrációs képességgel rendelkező emberekhez.
Na de! Vannak ezek a tök jó fogalmak, amiket használhatnánk magunk és mások jobbítására. De nem! Véletlenül sem! Legyenek csak skatulyák! Nehogy egy eszközt fejlődésre használjunk. Inkább hátráltassunk vele!
Szóval itt van ez az agyoncsépelt introvertáltság és extrovertáltság. Ma elolvastam ezzel kapcsolatban a 101. cikket. Mindig abban reménykedek, hogy mond valami újat. Aztán csalódok. Kivéve ma. Ma olyan dolgot olvastam, hogy nem csak hogy új volt, de még döbbenetes is. És ezt egyszerűen muszáj megmutatnom nektek és véleményeznem.
Miközben olvastam a cikket azon gondolkoztam, hogy mekkora önbizalomhiánnyal küzdhet az író. Az egész írást áthatja az „engemmindenkiszeressendeazonnalésnagyonnagyon!” érzés. Én azt gondolom, hogy már itt bukik az egész.
Aki ilyen szinten kívülről várja a megerősítést ne alkosson véleményt a belülről építkező emberekről! Egyszerűen nonszensz az egész. Lehetne elemezni az írót, de nem hiszem, hogy jogom vagy közöm lenne hozzá. Inkább ezen túllépve szeretnék reagálni a cikk tartalmára.
Tehát most következzék 5 ok ami miatt kiborítóak vagyunk (igen én is az introvertáltak táborát erősítem, de hát művész vagyok vagy mi) és 5 válasz a hülyeségekre.
1. Nem mosolyog tehát nem szeret
Nem mosolyog? Na itt kell leszögezni valamit, amit a drága neten nevelt pszichomókusok nem tudnak. Az introvertáltaknak is 2 alábbi fajtájuk van (fajtájuk? pont mint a kutyáknál..) a melankolikus és flegmatikus. A melankolikusok valóban nem vigyorognak mindig. De! Mint mondtam én is intro vagyok és ÁLLANDÓAN mosolygok. Ezt tartom az életben az egyik legfontosabb dolognak. Nem minden intro ül világfájdalmas tekintettel a társaság közepén azt várva, hogy mikor robban fel végre a Föld.
Egyébként szerintem a mosolygás sokkal inkább élethez való hozzáállást tükröz, mint személyiségtípust.
2. Állandóan meg akarom menteni őket, de nem hagyják...”
Na ezen akkorát röhögtem! És most megint… és megint…és megint. Akárhányszor újra olvasom. Aztán rájövök, hogy ez nem is annyira vicces. Velem is ezt csinálták és baromi idegesítő. Meg kellene érteni, hogy az introk nem drámakirályok és drámakirálynők. Nem azért nem beszélnek, mert bajuk van, hanem egyszerűen nincs mit mondaniuk. Ja, és náluk nem nagyon van kínos csend sem.
A legnagyobb különbség az introk és extrok között az a lelki feltöltődés „helye”. Az introvertált belülről, önmagából építkezik és töltődik fel az extrovertált kívülről, a világból.
Tehát miért nem hagyják, hogy meg mentsd őket? Mert nem megmented, hanem épp hogy kiszakítod arról a helyről ahol jól érzi magát. Ez tök ugyanaz mintha neked a legjobb barátaid között egy buli közepén hallgatnod kellene és meg se mukkanhatnál. Jó érzés mi?
3.Nem akarnak velem barátkozni.
Óriási tévhit, hogy az intrók nem barátkoznak, nem kedvesek, mindenkivel elutasítóak és senkihez sem szólnak. Ugyanolyan társas lények, mint mindenki más! Nekik is szükségük van emberi kapcsolatokra! De ha nem őszinte a másik ember nyitottsága és igazából csak azért nyomulnak, hogy elfogadják őket az borzasztóan visszataszító.
Tök mindegy melyik személyiségtípusba tartozol, soha ne nyomd le magad a másik ember torkán!
4.Egy félelmetes szörnyetegnek érzem magam mellettük.
Mert persze egy introvertált olyannyira be van gubózva magába, hogy ha meg kell szólalnia más előtt, máris összepisili magát. Ez NEM az intrók jellemzője! Ez szociális fóbia, vagy szorongás, vagy pánikbetegség. Nem nevelődtél eleget a neten drága pszichomókus!
5. Mégis mit kezdjek velük?
A cikk írójának azt üzenem, hogy leginkább semmit. A többi embernek is kb ugyanezt.
Vagyis hát valamit mégiscsak:
Empátia! Vagy ha a beleérző képességed nincs is meg legalább próbáld elfogadni a másikat. Ez az alapja az emberismeretnek. Enélkül el se indulj a másik ember felé és főleg ne írj róla cikket!
Kép:humorvilag.eu
