Sajnálom, de én tényleg ez vagyok.
Ennyi az összes mosoly arcomon.
S bár szeretnék többet adni, már nem tudok.
Csak ennyi szeretet fénylik a szavamon.

Sajnálom, ha ez nektek nem elég,
s ha nem értitek engem mi hajt.
Sajnálom, hogy nem lehettem menedék,
mikor rátok borította tenyerét a baj.

Sajnálom, de én tényleg ennyi vagyok,
vágy, titok és teljes élni akarás.
Sajnálom, ha bennetek csak űrt hagyok,
és nem vágytok mást, csak elmúlást.

Sajnálom, de én csak egy vagyok,
ki több száz szépség és báj nem lehet.
Sajnálom hogy csak mosolyt adhatok,
mely meg sem simítja szívetek.