Ha én egyszer kinyitom a számat!
Ha én egyszer kinyitom a számat!
Jönne átok, áldás egyaránt,
mert a velem született ideákat,
kidobnám az ablakon, mint ott az az úr,
a tányér törő inasát.
Ha én egyszer kinyitom a számat!
Nem hirdetném többé hatalmát
a szónak, simogatva önző vágyat,
mi művésznek nyelvéről nyelvére pattan,
eladva a megváltás oltalmát.
Ha én egyszer kinyitom a számat!
Taszítanék mindent mi emberi,
mi megmagyaráz minden föltörő árnyat,
hogy a magasból jön az, nem a mélyből,
s a buta lélek meg elhiszi.
Ha én egyszer kinyitom a számat!
Hazudtolnék leckéket a múltból,
kiegyenesítenék letaposott hátat,
s mikor majd minden tekintet rám hajol,
tovább hallgatok az igazságról.
