Mindenek előtt

            Emlékszem fénysugár voltam. Csillagképű társaimmal, egybefonódva együtt táncoltunk az isteni lángnyelvekben. Boldogan emlékszem most vissza az izzó szeretetben mozduló, harmonikus léptekre. Szép volt minden lélegzet, áldott és magasztos. Pajkos ugrándozások közepette hallgattuk az angyalok énekét.

                Parvának hívtak minket. Az Egy mindannyiunkat. Egyek voltunk. Egy volt a gondolatunk, a szavunk, a tettünk a létünk. Hiszen egyek voltunk Istennel is. Felidézve a régi emlékeket úgy rémlik, hogy mindenki egy volt. Egy voltam Miháéllel, Gábriéllel, Luciferrel, az éneklő angyalokkal, az angyalok énekével, a felhők mozdulatával, a fények sugarával, Jézussal, Szentlélekkel, békével, boldogsággal, nyugalommal és veled.

               Így volt ez mindenek előtt. Így volt ez sokáig. Így volt ez a szerepek előtt, a Föld előtt, az Ember, a feladatok, a tapasztalatok előtt. A jó és a rossz előtt. Így volt ez előtted és előttem.

                 Te emlékszel erre? Emlékszel a mindenek előtti állapotunkra? Hogy „mi” még nem voltunk? Csak az Egy? Hogy még nem voltam kíváncsi egyke Parva? Hogy még te sem voltál kinevezett Erana?

                Hogy nem voltam én és nem voltál te? Mert akkor nem volt önmagam! És bizony nem volt önmagad sem!

              Nem volt a mostanra már igen jól ismert szándék, akarat, cselekedet. Nem volt kéz és láb és fej, csak talán szív volt, érzelem. De ez sem olyan volt, mint a mostani érzelem. Leírhatatlan, elmondhatatlan. Ez is mint minden más, csak megtapasztalható.

         Emlékszel? Emlékszel erre? Ma így kérdem tőled: Jó volt ugye? És te válaszként hatalmas fejmozdulatokkal bólogatsz, mert így megkötözve nem tudod másként kifejezni a mindenek előtti létünk állapotának hiányát, melyet az emlékezés gerjeszt benned.

              Most.. talán.. kicsit.. nekem is fáj. Olyan jólesően. Érted mire gondolok. Sajnálom, hogy ilyen zárt rendszerben, melyet a szavak alkotnak, nem lehet feltárni ezt az érzést. De ez adatott, meg kell tanulnom használni. Csak hát a szavak vonzata mindenkinek más. De te tudod, miről beszélek Erana.

              Ez volt hát mindenek előtt. Ez volt a kíváncsiságom, a kinevezésed, Lucifer feladata, Gábriel hírei, Jézusnak hívei, Miháel harcai, lényem tapasztalatai előtt, mikor még mindenki Egy volt, a Jó volt, Isten volt.