Látod ott a dombok mögött, az alkony után,
ott hol bevetik szíved félelemmel,
hogyan rugdos egymásután
nőt, gyereket, az Ember?
Ott hol bevetik szíved mindenféle maggal,
düh, fájdalom nő belőle. A szépet
kiirtják hős akarattal,
s kiásnak mindenféle képet:
képet a múltból, s képét a jövőnek.
Míg az elközelgő jövőképet,
szajhaként adják a jelennek,
hogy lekaszálják a félelmet,
s a többi birkának aklukba dobják,
- ők már csak egyék mi rajtad nevelkedett-
hogy a dombok mögött ne is lássák,
a belénk vetett őrületet.