Indultam én fésült lelkek útján,
de kócos álmokba akadtam.
Megrekedtem a félt magaslat alján,
s tovább már nem is jutottam.

Csak álltam és néztem a meztelen célokat
bundába bújtatott szemeimmel.
Míg le nem szedtem hordozott átkokat
megbilincselt kezeimmel.

Léptem kettőt előre, hármat hátra
félve a szakadék csúcsától.
Veszhet-e még lépés kárba?
Vérezhet-e lélek húsából?

Indultam hát könnyített teherrel
hegy felé legyőzni a félelmet.
A szívnek egyetlen fegyverével,
Istentől kapva védelmet.