A mindennapok forgatagában,
megbújik egy kis ünnep,
mit a hímes tojás és karácsonyfa
a hátsó padba kiültet.

De onnan mutat két kezével,
Születésre, Megváltásra,
míg vezet minden lángnyelvével
eszmélésre, megbánásra.

És szólít, és hív minden előtte ülőt,
hogy feledjék a babonát, s a szokást.
S küld is ahhoz elég erőt,
hogy megértsék az Élet Urát.

Az utolsó padból beszél,
zárva a lelkek termét,
mert tudja ki vele helyet cserél,
megkapja az Élet Lelkét.

Kép: Simon András